Mezőhavas

Sítúra a Mezőhavasra (1777m). 2017 december 30.-án épp addig a magasságig tartott a felhőtakaró. Persze hiányzott még néhány-tíz méter ahhoz, hogy teljesen fölé emelkedjünk, de így talán érdekesebb volt. Néha elborított egy laza köd, néha az ég kékje fénylett a fejünk felett.

Egyébként igen érdekes az idéni tél. Alacsonyabb vidéken nyoma sincs hónak, a nappali csúcshőmérsékletek decemberben, januárban akár +10°C-ig is emelkednek. 1000-1200m körül viszont már kezd megjelenni a hó, 1700m fölött helyenként 1 méternél is nagyobb a hóréteg.

Hagymás napkelte

Karácsony és Újév között újra az Egyeskőhöz látogattunk el. Eredetileg úgy terveztük, hogy egy éjszakát a Fehér mezőn alszunk, esztenában, vagy a hegyi menedékben, de a -15°C és a szél, no meg a tény, hogy viszonylag korán oda értunk, visszafordított minket. Még aznap éjjel kitisztult, a reggel pedig ilyen lett. A Nagyhagymás csúcs (1792m) látszik a képen, megfelelő nagyításnál két csúcsjelző oszlop is felfedezhető. Ez a panoráma négy állóképből készült.

A fenyő bárhol megél...

A Párengből lefele jövet láttam meg ezt a fenyőt. Nyilván nem épp a sziklából nőtt ki, de ebből a szögből igencsak úgy tűnik...Amúgy nem kis teljesítmény volt részéről megélni ott ahol épp megél. Egy nagyon vékony talajréteget talált magának, pont az erdőhatáron. Ez volt az első fa amit lefele jövet elértünk, ez a magasság fölött már csak borókát lehet találni az ösvény mentén. Érdekes egyébként, hogy az ember akárhol van, mindig az az érzése, hogy a szemközti oldalban magasabban van az erdőhatár... Valószínűnek tartom, hogy valamiféle optikai csalódás. Nem hiszem, hogy minden hegyen minden turistaösvény pont ott vezet el, ahol a legalacsonyabban ér véget az erdő...
De lehet, hogy csak nekem tűnik úgy...