Páreng, újra

Míg a többiek gerincet másztak, én fotózkodtam egész nap. Igaz szinte végig borús volt az idő, de jól esett csak a fotózásra figyelni.
Több kép itt.

A fenyő bárhol megél...

A Párengből lefele jövet láttam meg ezt a fenyőt. Nyilván nem épp a sziklából nőtt ki, de ebből a szögből igencsak úgy tűnik...Amúgy nem kis teljesítmény volt részéről megélni ott ahol épp megél. Egy nagyon vékony talajréteget talált magának, pont az erdőhatáron. Ez volt az első fa amit lefele jövet elértünk, ez a magasság fölött már csak borókát lehet találni az ösvény mentén. Érdekes egyébként, hogy az ember akárhol van, mindig az az érzése, hogy a szemközti oldalban magasabban van az erdőhatár... Valószínűnek tartom, hogy valamiféle optikai csalódás. Nem hiszem, hogy minden hegyen minden turistaösvény pont ott vezet el, ahol a legalacsonyabban ér véget az erdő...
De lehet, hogy csak nekem tűnik úgy...

Danone..

Elkísért bennünket ez a szentbernáthegyi. Benone, Benny, vagy valami hasonló neve volt, mi következetesen Danone-nak hívtuk. Három napig nem tágított mellőlünk. Elkísért a főgerincre is más turisták rémületére és csodálatára. Egyetlen kifogásunk csak az éjszakai horkolása volt. Rosszabb volt mint egy orrsövényferdülés.

Bújócska...

Továbbra is Páreng. Ez a "Lacul Lung" (szó szerint Hosszú Tó) partján készült egy borús reggelen. Csak néha-néha bújt elő a nap, olyankor halovány fényfoltokat szórt a hegy oldalára. A felhőbe burkolózott hegycsúcs a Nagy Páreng, a maga 2519 méterével. Ez az utolsó előtti napunk kellett volna legyen a hegyen, de egy nappal hamarabb érkezett az eső, mint ahogy vártuk. Úgyhogy ezután még megpróbálkoztunk egy kis túrával, de miután eláztunk úgy döntöttünk, hogy levonulunk a hegyről.

Egyszerűség...

Végre hegy! Régi álmom valósult meg a Páreng hegységben tett túrával. Ami a fotózást illeti nem volt egy kiemelkedően jó túra, de voltak szép pillanatai. Ez itt egy egyszerűbb kép, ami ennél megfogott az a vízszintes rétegzettség - a víztükör, a kövek és a felhők különboző rétegei.