Németország. Munkaügyi kiszállásaim során ritkán ugyan, de néha van alkalmam valamit meglátogatni. Ezúttal a Solingen-i völgyhidat néztük meg. Magát a hidat nem találtam túl fotogénnek, de a környéke lenyűgözött. Talán csak az őszi színek és a köd miatt...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: osz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: osz. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. október 31., hétfő
Ősz
Németország. Munkaügyi kiszállásaim során ritkán ugyan, de néha van alkalmam valamit meglátogatni. Ezúttal a Solingen-i völgyhidat néztük meg. Magát a hidat nem találtam túl fotogénnek, de a környéke lenyűgözött. Talán csak az őszi színek és a köd miatt...
2014. október 17., péntek
Őszi emlék...
Erdődi szőlőtermés. Szép volt az idéni ősz (talán még tart egy kicsit). Nem színekben remekelt, viszont szép idő volt, meleg, napsütés. Ki tudja, talán még csak ez után fognak tombolni az igazi őszi színek.
Persze ilyenkor még mindig a tavalyi borokat iszogatom, de már kiváncsian várom az idéni termést.
Szeretem az ilyen egyszerű képeket. Tudom, agyonfotózott téma, nem is fogok ezzel ezer díjat beseperni, de az ilyen fotók kapcsán szoktam elgondolkodni azon, hogy miért is fotózok? Bármennyit is gondolkodok rajta, bármilyen magasztos magyarázatokat is találjak (hogy művészi énem megnyilvánulása, meg ilyenek) a valós válasz nagyon egyszerű: jól esik. Ez számomra egy kellemes időtöltés. Szeretek lehasalni, vagy éppen a nyakamat nyújtogatni, megnézni, egy banálisnak tűnő dolog vajon hogy néz ki másik szemszögből. Szeretem azt az elégtételt amit akkor érzek, amikor egy-egy furcsábbnak tűnő szögből mégis találok egy érdekesebb látványt. Ki tud kapcsolni egy kicsit ez a tevékenység. Sajnos az utóbbi időben egyre ritkábban tud kikapcsolni valami. Tudom, csakis én tehetek róla...
Persze ilyenkor még mindig a tavalyi borokat iszogatom, de már kiváncsian várom az idéni termést.
Szeretem az ilyen egyszerű képeket. Tudom, agyonfotózott téma, nem is fogok ezzel ezer díjat beseperni, de az ilyen fotók kapcsán szoktam elgondolkodni azon, hogy miért is fotózok? Bármennyit is gondolkodok rajta, bármilyen magasztos magyarázatokat is találjak (hogy művészi énem megnyilvánulása, meg ilyenek) a valós válasz nagyon egyszerű: jól esik. Ez számomra egy kellemes időtöltés. Szeretek lehasalni, vagy éppen a nyakamat nyújtogatni, megnézni, egy banálisnak tűnő dolog vajon hogy néz ki másik szemszögből. Szeretem azt az elégtételt amit akkor érzek, amikor egy-egy furcsábbnak tűnő szögből mégis találok egy érdekesebb látványt. Ki tud kapcsolni egy kicsit ez a tevékenység. Sajnos az utóbbi időben egyre ritkábban tud kikapcsolni valami. Tudom, csakis én tehetek róla...
2014. október 6., hétfő
Bonsai...
Megtetszett ez a bonsai-szerű fa Székelyabod mellett egy dombtetőn, viszont nem volt megfelelő objektívem hozzá. A tele túl szűk volt, a széles látószögű pedig túl széles. Távolabb menni nem lehetett, ha közelebb mentem volna megváltozik a háttér - az égbolt került volna bele, amit nem akartam. Úgy döntöttem, hogy panorámával próbálkozom. A telével portré állásban készítettem három képet amit majd később összerakok. Soha nem volt türelmem a Photoshop-hoz, viszont az újabb verziók már egész ügyesek ami az automatikus panorámakészítést illeti. Úgy-hogy rábíztam. Meg vagyok elégedve az eredménnyel. Persze, ennek a feltétele az, hogy helyesen legyenek fotózva a rész-képek, minimális legyen közöttük a képek szélein jelentkező torzítások, a vízszint be legyen tartva, stb. Sokat segít ezeken a teleobjektív. Vizsont sokan a széleslátószögűvel fotóznak hihetetlenül szép panorámákat. Gőzöm sincs, hogyan csinálják...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)



