Pókháló

... ellenfényben a legszebb.
Kár, hogy lakatlanak voltak.

Kicsit szomorkás...

...az idő. De azért sikerült végre a gyerkőcöket felvinni az Egyeskőre.
Íme:

Bergenyei majomkenyérfa

Tulajdonképpen bodzafa. Csak kicsit majomkenyérfára emlékeztetett. Viszont elég szépek voltak a felhők, és a fát is szépen sütötte a lemenő nap.

Egyeskő - csillagokkal

Egy régebbi próbálkozás újbóli kivitelezése.
Olvastam egy olyan technikáról miszerint két exponálás készül, egy a csillagoknak (ebben sötét lesz az előtér) és egy hosszabb amiben a csillagok bemozdulnak ugyan, de világosabb, részletgazdagabb lesz az előtér. Utólag pedig a két képet Photoshop-ban összehozzák. Ki akartam én is próbálni, a két külön kép jó lett, de a Photoshop-hoz annyira nem értek. Mostanában viszont ráakadtam egy leírásra amiben u.n. fényesség- (vagy fényerő-) maszkot (luminosity mask) használnak egy kép részleges feldolgozásához. Kipróbáltam erre a feladatra, nekem jobban tetszik az eredmény.

Hagymás napkelte

Karácsony és Újév között újra az Egyeskőhöz látogattunk el. Eredetileg úgy terveztük, hogy egy éjszakát a Fehér mezőn alszunk, esztenában, vagy a hegyi menedékben, de a -15°C és a szél, no meg a tény, hogy viszonylag korán oda értunk, visszafordított minket. Még aznap éjjel kitisztult, a reggel pedig ilyen lett. A Nagyhagymás csúcs (1792m) látszik a képen, megfelelő nagyításnál két csúcsjelző oszlop is felfedezhető. Ez a panoráma négy állóképből készült.

Őszi emlék...

Erdődi szőlőtermés. Szép volt az idéni ősz (talán még tart egy kicsit). Nem színekben remekelt, viszont szép idő volt, meleg, napsütés. Ki tudja, talán még csak ez után fognak tombolni az igazi őszi színek.
Persze ilyenkor még mindig a tavalyi borokat iszogatom, de már kiváncsian várom az idéni termést.
Szeretem az ilyen egyszerű képeket. Tudom, agyonfotózott téma, nem is fogok ezzel ezer díjat beseperni, de az ilyen fotók kapcsán szoktam elgondolkodni azon, hogy miért is fotózok? Bármennyit is gondolkodok rajta, bármilyen magasztos magyarázatokat is találjak (hogy művészi énem megnyilvánulása, meg ilyenek) a valós válasz nagyon egyszerű: jól esik. Ez számomra egy kellemes időtöltés. Szeretek lehasalni, vagy éppen a nyakamat nyújtogatni, megnézni, egy banálisnak tűnő dolog vajon hogy néz ki másik szemszögből. Szeretem azt az elégtételt amit akkor érzek, amikor egy-egy furcsábbnak tűnő szögből mégis találok egy érdekesebb látványt. Ki tud kapcsolni egy kicsit ez a tevékenység. Sajnos az utóbbi időben egyre ritkábban tud kikapcsolni valami. Tudom, csakis én tehetek róla...

Őzles közben szép a reggel...

Szombat (2014. okt. 11.) reggel kimentem a falu szélén lévő erdőbe őzeket lesni. Csak juhnyájat láttam juhászostól-kutyástól. Nagyon szerettem volna ha pont ezen a helyen jön ki az őz az erdőből, de meg kellett elégedjek ezzel a látvánnyal. Vasárnap reggel már láttam őzeket is, de nem sikerült eléggé közel férkőznöm hozzájuk.

 
Persze a reggeli köd is akkor volt a legsűrűbb, amikor megjelentek az őzek (vagy pont fordítva, ki tudja....) Sokat kellett a kontraszton emeljek, ahhoz hogy valamennyire látszodjon őkelme...